Öltönyben és nyakkendőben jön elénk a kapuhoz, tökéletes úriemberként fogad minket otthonában Hóbor Aladár, Rezi várának 87 éves címzetes várkapitánya. Könnyű volt megtalálni a portát, a faluban mindenki ismeri - ahogy ők szólítják - Aladár bácsit. Előzékenyen vezet minket a kerten keresztül a családi ház bejáratához, amin belépve igazi kincsek vártak ránk.
Már délelőtt a faluba érkeztünk, hogy még a nagy találkozás előtt meghódíthassuk a Meleg-hegy 418 méter magas gerincén álló várat és gyönyörködhessünk kicsit a Keszthelyi-hegység vonulataiban, a Tapolcai-medence tanúhegyeiben, Tátika és Sümeg várának látképében. Ezek fogadják ugyanis a 13. században Zlandus veszprémi püspök parancsára lakótoronynak épült, majd a századfordulón, a Lackffy család idején, 3 méter magas fallal, árokkal és várudvarral erőddé bővített vár látogatóit. A nádor lefejezése után többször volt királyi és egyházi tulajdonban a castrum, míg végül a viszontagságos idők után, Luxemburgi Zsigmond a Gersei Pethő családnak adományozta. Hosszabb nyugodt időszakot követően, a XV. század végén német kézre került a Balaton-felvidék többi várával együtt. Fénykorát a török betörés előtti időszakban élte, végleges formáját pedig a környéket feldúló 1554. évi török roham idején nyerte el. Ekkor már 9 méteres védőfal, védőoromzat és gyilokjáró tartozott Gersei Pethő János kapitány várához. Feljegyzések szerint a vár sosem jutott török kézre, de a század végére elveszítette katonai jelentőségét és az elszegényedő Gersei családtól, végül a Festeticsek tulajdonába került az 1954-es államosításig. A 2000-ben kezdődő régészeti kutatások során került elő a vár kapuja és a délnyugati torony amit helyre is állítottak.
- Nagyon szép, rendezett állapotban van a vár. Indítom a beszélgetést már a kapuban Aladár bácsival, aki évente legalább egyszer még mindig meglátogatja a hegytetőt, igaz már csak segítséggel, autóval. Minden évben felkerekedik a falu apraja-nagyja, hogy egy jó hangulatú napot töltsenek el együtt a várban és az oda vezető úton. Aladár bácsitól megtudtuk, hogy 1988-ban az első vártúrát, a környék lakosságának összekovácsolására találta ki és szervezte négy éven keresztül. A falu vezetősége töretlenül támogatja az idén 30 éves kezdeményezést. Elévülhetetlen érdemeiért a 2003-as vártúra alkalmával a várfalon, közfelkiáltással nevezték ki várkapitánynak Hóbor Aladárt, ő pedig a mai napig példamutatóan és felelősséggel viseli a címet.
Civil munkásságára is méltán büszke Rezi várkapitánya. A fotókkal, emléktárgyakkal és neki küldött ajándékokkal teli szobában, minden gondosan dokumentálva van. Bármiről beszélgetünk, rögtön előkerülnek a kapcsolódó fotók, relikviák, oklevelek és az Aladár bácsi által gyűjtött iratok. Megtudtuk, hogy a család mindig Reziben élt, ő pedig jó tanuló, szorgalmas gyerekként felsőfokú tanulmányokat is tervezett, ami sajnos végül meghiúsult. Két évet szolgált a seregben írnokként és rádiósként, majd TSZ elnök. Aladár bácsi kétszeres özvegy. Elérzékenyülve mesél első feleségének tüdőbántalmairól. Látjuk a Magas-Tátrában működő szanatóriumban készült fotókat, majd amikor a második feleség elvesztése kerül szóba, könny csillan Aladár bácsi szemében. A sebek máig sem gyógyultak be. Témát váltok...
Csak most van időnk jobban körülnézni a szobában. Elsőként a falon díszelgő várkapitányi mentét és fokost vesszük szemügyre. Kezdetben melegítőben és bakancsban mentek a várba, csak később kapta a díszes ruhát - meséli Aladár bácsi mosolyogva. A fokos fején található rézkori öntvényt - amit azóta muzeológusok is vizsgáltak - Ő maga találta az erdőben és tette a várkapitány hivatalos fegyverzetévé. A számtalan elismerés és oklevél között maga emeli ki a Kincstári Vagyoni Igazgatóság 2003-as névre szóló meghívóját, amelyben a Magyar Tudományos Akadémián tartandó, műemlék védelemmel kapcsolatos szakmai konferenciára invitálták az ország összes várkapitányát, köztük Őt, Rezi várának őrzőjét.
 |
 |
Az interjú során mindenképpen szerettem volna a kapitányt a várral kapcsolatos mondákról, mesés történetekről, régmúlt időkről kérdezni. Aladár bácsi mesélt egy titkos alagútról, ami állítólag a szomszédos bazaltcsúcsra épített Tátika várával kötötte össze a Rezi erőd három szintből álló lakótornyát. Az alagút, a torony alatt 15 méterrel található, melegvízű forrás által kialakított barlangrendszerhez kapcsolódhatott. A torony alatti meredek, sziklás domboldalon leereszkedve érhetjük el a Sikalikja barlangot, az egykori melegforrások feltörési helyét. Két bejárata közül csak a felső járható. Állítólag már az ősemberek is lakhatták.
Egy beteljesületlen szerelem története Rezy Sándoré, aki a török háborúban hűtlen lett a szomszédos Tátika várában árván maradt Magda nevű jegyeséhez és visszatérése után, szégyenében önkéntes száműzetésbe vonult az erdőbe. Magdának ezután több kérője akadt, amit mostohája Judit asszony féltékenyen nézett. Szolgájával megpróbálták tőrbe csalni a lányt, de Rezy Sándor tudomást szerzett tervükről és a másvilágra küldte az aljas támadókat. Szerelmük sajnos ezután sem teljesedett ki. Sándor Rómába zarándokolt bűnbocsánatért, Magda pedig apácának állt.
Aladár bácsi inkább krónikás, mint páncélos várúr. Szereti és ismeri azt, amit 15 éve rábíztak. A mai napig bárki aki a várral kapcsolatban kutat vagy tanulmányt készít, Őt keresi fel. Kérdésemre, hogy meddig tervezi ellátni a várkapitányi szolgálatot azt feleli, hogy - amíg az őt felhatalmazók erre alkalmasnak tartják, örömmel végzi a nemes feladatot.
Búcsúzóul elárulta, hogy gyűjteménye karbantartása mellett kedvenc tevékenysége az éneklés. Ha egészsége engedi, falunapok alkalmával a mai napig szívesen kapcsolódik be a nótázásba. Kifelé menet még váratlanul rázendít.
"A lehulló falevelet sodorja a szél is.
Két kis árva levél vagyunk babám te is, én is.
S ha valahol, valamikor nagy, nagy vihar támad.
Csak az Isten tudja meddig, maradhatok nálad."
Jó egészséget kívánunk Hóbor Aladár címzetes várkapitánynak és hogy még sokáig lelje örömét abban, amit a legjobban szeret!
A Rezi vár műemlékvédelmi helyreállítása a Magyar Államkincstár finanszírozásával az Országos Műemlékvédelmi Hivatal és az Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ közreműködésével 1998-ban, régészeti feltárása a Zala Megyei Múzeumok Igazgatóságának vezetésével 2000-ben indult el.
